A porcszövetnek fontos szerepe van a szervezet vázának felépítésében. Bizonyos belső szervek szerkezetének kialakításában vesz részt ilyenek például a gégeporcok, másrészt nagyobb szilárdságot nem igénylő testrészek orr, fül támasztékaként szolgál.

A porcszövetek legfontosabb szerepe azonban, hogy a csontváz csontjainak mozgékony kapcsolatát biztosító ízületekben biztosítja az ízületi felszínek rugalmas illeszkedését. Ez a porcréteg igen erősen rögzül az alatta található csontréteghez, jellemzően igen rugalmas, és ez a rugalmasság egyenesen arányos a porcszövet vastagságával. Abban az esetben ugyanis, ha az ízesülő csontvégeket nem fedné porc, akkor azok nem tudnának súrlódásmentesen mozogni egymáson.

A porcszövet a támasztószövetek közé tartozó szövet.

Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a sejteken kívül nagy mennyiségben tartalmaz kötőszöveti alapállományt is. A porcszövetnek három formáját különböztetik meg. A nagy összenyomásnak kitett helyeken az ízületi felszíneken található az úgynevezett üvegporc. A nagyobb mértékű torziónak kitett területeken orr, fül található a rugalmas porc, az erősebb nyíróerő behatásának kitett helyeken pedig kollagénrostos porc fordul elő.

A porcokban nincsenek erek, a porcszövet tápanyag ellátását az ízületi folyadékból és a porc alatti csontszövet ereiből nyeri.

A porcszövet porcsejtekből és a körülöttük lévő kötőszövetes sejtközötti állományból áll, amelynek legfontosabb tulajdonságait rugalmasság, szakító szilárdság ez utóbbi határozza meg.

Fiatal életkorban, amikor még a csontok is növekednek a porcsejtek képesek osztódni, ezért ekkor még a kisebb porcsérülések akár teljesen meg is gyógyulhatnak. A későbbi életszakaszokban azonban a porcsérülések területén már üvegporc helyett csak rostos porc képződik, amelynek biomechanikai tulajdonságai lényegesen rosszabbak.

A porcszövetnek mintegy 70%-át víz alkotja, amelynek megkötésében az úgynevezett proteoglikánoknak és a kollagénrostoknak van fontos szerepe, amelyeket a porcsejtek termelnek. Ha utóbbi vegyület mennyisége csökken a porcszövetben, azzal a folyamattal párhuzamosan csökken a szövet víztartalma is, ilyenkor az ízületet borító porc veszít a rugalmasságából, és sérülékenyebbé válik.

Az egészséges ízületek az ízesülő csontok fájdalmatlan, pontos irányú és mértékű egymáson történő elmozdulását teszik lehetővé.

A csontvégek egymás melletti könnyű, súrlódásmentes elcsúszását a felszínüket borító sima és rugalmas porcsapkának köszönhető, melynek vastagsága néhány tized mm-től 2 mm-ig terjedhet.

Az ízület mozgása során a két porcfelszín úgy csúszik egymáson, mint a korcsolyázó a jégen.

A porc épségének rendkívül fontos szerepe van az ízület zavartalan működésében, ezért a felület simasága mellett leglényegesebb tulajdonsága a rugalmasság, amely a porc belsejében lévő víztartalomtól függ. Az ép porcszövet víztartalma kb. 50 százalék, ami az életkor előrehaladásával fokozatosan csökken.

A porc ugyanakkor kemény is, ami a sajátságos rostos, hálózatos felépítésből adódik.