A csontokat borító porcok nem tartalmaznak vérereket, táplálásuk csak mozgás közben valósulhat meg, a szivacsszerű szerkezetük révén beszívott-kipréselt ízületi nedvnek a segítségével. Az ízületi nedv segíti az ízületi felszínek egymás fölötti elcsúszását, megkönnyíti a mozgást, glukózamin tartalma a porcokat táplálja, és segít a térhálós szerkezet visszaépítésében.

A porcok rugalmassága a térhálós szerkezet függvénye, mozgás közben a porcok folyamatosan "lengéscsillapítást" végeznek, melynek során a finom szerkezete sérülhet.

A sérült részek nem tudják megkötni a víz molekulákat, a porc kiszárad sérülékennyé és rugalmatlanná válik, lengéscsillapító hatása lecsökken, a csontfelszínek érintkeznek egymással, ami a csonthártya fájdalmát eredményezi.

Működő szövetek sejtjei nem tapadnak szorosan egymáshoz, köztük sejt közötti tér található, amit támasztószövet tölt ki.

A támasztószöveteket, rugalmas rostok és glükózamin alkotják. A rugalmas rostok térhálós szerkezetet hoznak létre, ez alkotja a szövet vázát.

A térhálónak az üregeit töltik ki a glükózaminok, az összetett cukor- és fehérjemolekulák, a proteoglykánok. Minden glükózamin molekula 2-3 vízmolekulát köt magához, így alakulnak ki a sejt közötti vízterek, ebben "úszkálnak" a működő sejtek.

Tápanyagok és oxigén odajutása, salakanyagok és szén-dioxid eltávolítása a sejtek anyagcseréje a sejt közötti víztereken keresztül történik. A glükózaminnak nem csak az adott szövetféleség rugalmasságát kell biztosítani,az anyagcsere-folyamatban mint tápanyag is részt vesz, ezért egy része folyamatosan elhasználódik.

Glükozamint a szervezet saját maga nem állítja elő, elengedhetetlenné válik a rendszeres pótlása.

A legtöbb táplálékban megtalálható kis mennyiségben, azonban igazán gazdag forrása az új-zélandi taréjos zöldkagyló, aminek több mint 13 % a glükozaminglikán tartalma.